o egy reggel felĂ©bredsz, Ă©s a folyĂłhoz akarsz menni, hogy felfrissĂĽlj, mint mindig. LátszĂłlag bizonytalan vagy a tegnapi napodban vagy az Ăşszástudásodban, belecsĂşszol a körforgásba, beugrasz, Ă©s a száraz fenĂ©kre csapĂłdsz. A vĂz eltűnt, ellopta az alattomos SötĂ©t Ăšr (igen, tĂ©nyleg Ăgy hĂvják), mert szĂĽksĂ©ge van rá, hogy vĂ©ghezvigye gonosz tervĂ©t - egy fĂĽrdĹ‘ház Ă©pĂtĂ©sĂ©t. És mivel a fĹ‘hĹ‘s valĂłszĂnűleg a mozgĂ©kony Ă©s viszonylag nyugodt nyugdĂjasok elszánt ellenfele, nyakon ragadja az ámokfutĂłját, bepattan a gĹ‘zmozdonyába, Ă©s elindul, hogy leszámoljon a SötĂ©t NagyĂşrral.