Az egész világ romokban hever. Az emberiséget majdnem kiirtották. A magas sugárzási szintek lakhatatlanná tették a városokat. A legendák szerint a városhatárokon túl végtelen száraz sivatagok és vad, mutálódott erdők vannak. A túlélők még emlékeznek arra, hogy az emberiség egykor minden mást uralt itt. De az emberi civilizáció többi részének már csak emlékek maradtak, amelyeket sok éven át meséltek, amíg legendákká nem váltak. Majdnem húsz év telt el azóta, hogy az utolsó repülőgép elhagyta a Föld felszínét. A romos vasúti sínek már nem vezetnek sehová. Az égbolt csendes, a levegőt csak milliónyi rádiófrekvencia szeli át, amelyek egykor New Yorkból, Párizsból, Tokióból vagy Buenos Airesből sugároztak, de már süketek. Csak húsz éve történt EZ. De az emberek átadták a világ feletti uralmat egy új fajnak. A sugárzás és más hatások által mutálódott lények megbékéltek az új, megváltozott világ körülményeivel. Az emberi uralom korszaka megállíthatatlanul a végéhez közeledik. Az emberek azonban nem hajlandók elfogadni ezt a tényt. Már csak néhány tízezer ember maradt, akik még mindig nem tudják, hogy vannak-e túlélők, vagy ők az utolsó emberek a világon.

Ők a moszkvai metróban élnek, a valaha épült legnagyobb és utolsó atomerőmű-ellenes bunkerben. A legtöbbjük még aznap a metróban volt, és ez segített nekik a túlélésben. A bunker megvédi őket a környező sugárzástól és a felszínen élő óriási szörnyektől. Elhasználódott szűrők tisztítják a vizet és a levegőt, ügyetlenül készített dinamók szolgáltatják az áramot, földalatti farmok termesztik a gombát és az állatállományt. A központi irányítórendszer már régen összeomlott, és a metróállomások miniatűr államokká váltak, ahol az emberek vallásuk, nemzetiségük szerint, de leginkább a vízért és az ellenség elleni védelemért gyűlnek össze.
A VDNH a legészakibb állomás ezen az útvonalon. Ez az ország legészakibb lakott része. Több száz erős, barátságos ember él itt, és úgy védi ezt az állomást, mint saját otthonát. Most azonban ezt az állomást rejtélyes lények hordái támadták meg, akik megpróbálnak a felszín alá jutni. A VDNH polgárai "Sötétségnek" nevezték el őket. Ezúttal sikerült visszaverniük a támadást, de a támadások megismétlődnek és egyre intenzívebbek lesznek.
Artem, a VDNH-ban élő fiatalember küldetést kapott: el kell jutnia a metró központjába, a Polisba, hogy figyelmeztesse az ott élőket a közelgő veszélyre, és segítséget kérjen tőlük. Egyetlen ember kezében van most a VDNH egész jövője, valamint az egész metró, és talán az emberiség sorsa.........